Üdvözlök mindenkit a Soundról, épp vasárnap este van, utolsó nap, az energiánk és erőnk már kimerülőben, de megint felejthetetlen élményekkel gazdagodhattunk. „Jót szórakoztunk a pénzünkért.” Az égiek kegyesek voltak hozzánk, verőfényes napsütésben, csillagos éjszakákon bulizhattunk végig 4 napot.

Az egész csütörtök délben kezdődött….

 

… izgalomteljes várakozással utazunk a Balatonra, hogy mikor léphetünk már végre be-nyugodtan mondhatom-Magyarország LEGJOBB strandjára. Hiszen ahol olyan előadókat lehet élőben hallgatni mint David Guetta, Pendulum, The Chemical Brothers vagy Paul Kalkbrenner, ahol annyi szép lány, annyi partiarc van mint itt, sokkal többet nem kívánhat magának a szórakozni vágyó. Megérkeztünk Zamárdiba, elfoglaltuk a szállást. Mivel a sátrazáshoz már túl kényelmesek vagyunk, inkább egy nyaraló bérlése mellett döntöttünk, ahol kellemes körülmények között ki lehet pihenni az este fáradalmait (aki nem foglal időben, esélytelen szállást találni). De milyen örömteli fáradalmak ezek!!! :) Belépünk a fesztivál területére, rögtön a partra sietünk, ahol egy hűsítő sör mellett megcsodáljuk a tökéletes balatoni naplementét. A révületből magunkhoz térve nézegetjük a programfüzetet, de hamar rájövünk, hogy a már-már átláthatatlan és bőséges kínálatból igen nehéz lesz választani. Sven Väth, Paul Oakenfold, sorba jönnek a jobbnál-jobb előadók ki-kinek a saját ízlése szerint. Hömpölygünk a tömeggel a Heineken Nagyszínpad és a Burn Aréna között, közben meg-megállunk, ha hallunk egy ismerős dallamot, vagy látunk egy kellemes női alakot ;) Mondhatom lassan haladtunk!

 

A következő pillanatban már napfelkelte, elnehezült végtagokkal és a zenétől zsongó fejjel megyünk hazafelé, közben átbeszéljük az este történéseit. Jöhet a péntek…

 

The Chemical Brothers nyitja az estét (számunkra). Mivel egész nap mennek a programok, képtelenség mindenhova odaérni, pihenni is kell valamikor. Az este fénypontja sok megkérdezett véleménye szerint is Paul Van Dyk produkciója volt. Olykor becsukott szemmel élvezve a zenét, máskor a fényáradat bűvöletében teljesen elvarázsolva tombolunk a körülöttünk állókkal, akik bár idegenek, a pillanat erejéig mindenki „Soundossá” válik.

 

És megkezdődik a szombati nap, a legnagyobb buli, a legnagyobb nevekkel, óriási tömeggel. Már csak azt figyelembe véve, hogy minden napijegy elkelt. Ezt bent is lehetett érezni, hiszen soha nem látott tömeg fogadott minket. Próbálunk David Guetta közelébe jutni, lépésről lépésre haladunk, már messziről halljuk a sikítást, és tudjuk, hogy David már a színpadon van. Mondhatom nagyot alakított, megint! "Magyarország rock's !!! Put your hands up in the air !!!" ÉS már el is ment 2 óra, észre sem vesszük. Következett az én nagy szívfájdalmam, Paul Kalkbrenner, akit imádok, és sajnos késve érünk oda, már nem engednek be, megtelt a sátor. Azt hittem megőrülök, látva a sok tomboló embert, én meg toporgok 5 méterre a bejárattól, bízva abban, hátha megindul újra a sor. De nem. Sebaj, hamar találok magamnak más szórakozást, van alternatíva bőven. Carl Craig (USA), Damian Lazarus (UK), Michael Mayer (GER), többek között.

Vasárnap, vagyis MA már csak a szívünk visz minket, minden erőnket felhasználtuk az elmúlt napokban, de menni kell, mert még lesz mit hallgatni: Jamiroquai, John Digweed, Hernan Cattaneo, Dennis Ferrer és még sokan mások.

 

Köszönjük Neked Balaton Sound, jövőre ugyanitt!

 

Na de elég lesz már a szövegből, megyek bulizni, csók innen a tömegből, a Balatonpartról!