Az elmúlt hetekben ismét nagyon sok érdekes szakmai cikket, bejegyzést találtam az interneten, melyeket apránként twitteren közzé is tettem. Ezúttal a legfelkapottabb témát, az aktuális fej-nyaki onkológiát szeretném körbejárni, mivel önmagában ez az egy téma is elég egy komplett blogbejegyzésre.

Az onkológia a kardiológia mellett talán legdinamikusabban fejlődő, a rosszindulatú daganatok diagnosztikájával és kezelésével foglalkozó orvosi szakma. Tulajdonképpen mik a rosszindulatú daganatok? A rosszindulatú daganat folyamatosan és szabályoz(hat)atlanul szaporodó sejtek tömege, mely a környezetében lévő szöveteket és szerveket a növekedésével együtt pusztítja. Ahhoz, hogy egy ilyen elváltozás kialakuljon az emberi szervezetben, több faktornak is jelen kell lennie. Egyrészt a daganatos sejtben nem jól működik a folyamatos javító mechanizmus, mely az esetleges génhibákat, és a gének által kódolt fehérjék hibáit korrigálja. Másrészt a szaporodást, sejtosztódást serkentő génszakaszok is túlműködnek. De például kell az egészhez az is, hogy az immunrendszer ne tudjon megbirkózni ezzel a sejttel, sejtcsoporttal. Ugyanis még egészséges emberben is naponta keletkeznek daganatosnak minősülő sejtek, de a jó immunrendszer ezt felismeri, és elpusztítja. Ebben az irányban is elég komoly kutatásokat végeznek. Például kimutatták, hogy szájüregi laphámrák esetén a daganatos sejtek felületén kevesebb olyan fehérje található, mely az immunrendszert aktiválná. Ezzel a mutációval a daganat az őt potenciálisan elpusztító fehérvérsejtek és az imunrendszer fehérjéi számára rejtve marad. Ez egyúttal terápiás lehetőségeket is rejt magában. Vannak sikeres kísérletek arra, hogy fej-nyaki daganatok esetén érzékenyíteni lehet a daganatot a kemoterápiás szerekre úgy, hogy célzottan, vírusok segítségével visznek be a daganatos sejtekbe olyan extra génszakaszokat, melyek által kódolt-termelt fehérjék támadási felületet biztosítanak a gyógyszerek számára az adott sejteken.

Bizonyos esetekben a daganatos sejtek valamely fehérjéből nem kevesebbet termelnek (mint pl. feljebb, az immunrendszerrel kapcsolatosan), hanem többet, mint az ugyanabban a szövetben található nem daganatos sejtek. Ezt esetleg arra lehet a gyógyításban kihasználni, hogy a túltermelt fehérje mennyisége és minősége alapján következtessünk arra, hogy a daganat várhatóan hogyan fog viselkedni (növekedés, áttétképzés, agresszivitás, gyógyszerérzékenység, stb.). Találtak már ilyen jellemző fehérjét többek között a nyelv-laphámrákban , és az algarat daganataiban is. Sőt, a más betegségekben is szerepet játszó humán papilloma vírus (HPV) jelenléte a torokmandulából kiinduló rák esetén szintén utalhat a daganat viselkedésére.

Ha pedig már szóba került a daganatok viselkedése, és ezen belül az áttéképzés is, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a júliusi Oral Oncology-ban megjelent cikk mellett. Ebben egy a fentiekkel mind összefüggésben lévő kérdést járnak körül: Minek köszönhető a gége- és algarati laphámrákok nyirokcsomóba történő áttétképzése, és azoknak az elsődleges daganatokhoz képest agresszívabb viselkedése. Igazolták, hogy az elsődleges daganat és az áttétek között genetikai különbség van. Tehát valószínű, hogy az elsődleges daganat egy olyan sejtpopulációja okozhatja az áttétek kialakulását, melyek tovább mutálódtak, és még agresszívabban viselkednek.

A fentiek alapján elég jól látható, hogy milyen irányban halad az orvostudomány a fej-nyaki daganatok kutatásában. Nagyon fontos lépések ezek, melyek a fül- orr- gégészetet illetően nagyon érintenek minket, magyarokat. Ugyanis nálunk még mindig nő a fej-nyaki daganatos betegek száma, erről korábban már írtam itt.

Forrás: ENT House Budapest