Nathan Grills közegészségügyi kutató szerint epidemilógiai szempontból összefüggés van a Mikulás-kultuszt ápoló országok és azok között, ahol magas az elhízott gyermekek aránya. Mindazonáltal úgy vélekedett, korai még feltételezni ok-okozati összefüggést, még ha Mikulás alakja szerinte azt az üzenetet hordozza is, hogy „kövérség a jó humor és a kedélyesség szinonimája”.

Grills emlékeztetett, hogy egyes országokban süteménnyel és brandyvel szokás várni a Mikulást: „Ami „persze rosszat tesz az alakjának és a háziak túlsúlyának is. Sokkal inkább arra kellene biztatni, hogy abból a répából és zellerből egyen ő is, amellyel a rénszarvast várják.”

Kifogásolva, hogy egyes képeslapokon a Télapó ráadásul pipázik is, felidézte, hogyan gondolkodhat erről egy 12 éves gyermek: „dohányzik, nemsokára 99 éves lesz, és nem vitte el a tüdőrák”.

A Mikulás más veszélyes tevékenységekkel is vádolható: amikor például rénszarvasszánján körülutazza a földet, soha sem köti be a biztonsági övet, és nem visel sisakot.

Világjárvány idején valóságos a veszély, hogy a Mikulás – bevásárlóközpontokban és utcákon tevékenykedő képviselői révén – elkapja vagy terjeszti az újinfluenza vírusát. "A Mikulás a fertőző betegségek potenciális hordozója" – mutatott rá Grills, aki egy tanulmányt idézve azt írta, hogy naponta átlagosan legalább tízszer köhögnek vagy tüsszentenek rá.

A kutató meglepődött azon, hogy „Mikulás-felvételkor” nem kérnek a jelentkezőktől egészségügyi alkalmasságit, és a saját Télapó-tapasztalatairól beszámolva megírta, hogy „csöpögő orrú gyerekek csókolgattak és ölelgettek, és soha nem adtak alkalmat arra, hogy két ’ügyfél’ között megtöröljem az arcomat".

Grills szerint komoly kutatásokra lenne szükség arról, hogy a Mikulás milyen káros hatást gyakorol az egészségre, és milyen fertőzési kockázatot jelentenek a dublőrei. A kutató új Télapó-imázst javasol: karcsú, sportos embert, aki edzéssel készül a kemény decemberi megpróbáltatásra.