Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Példaértékűnek szánta Mikola István, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke annak a szülészorvosnak a feljelentését, aki az egyik páciensétől előre kért pénzt, majd kevesellte az összeget a szülés levezetésében való részvételért. Nem egyedüli a kismama esete, ám valószínűleg eddig senki sem fordult panasszal a bizottsághoz.

Az ügy kimenetelére még várni kell, az azonban tény: az amúgy orvosként harminc évig praktizáló egészségpolitikus bejelentése tovább forrósította a nyári hőséget. A pályakezdő fiatal doktorokat képviselő Magyar Rezidens Szövetség elnöke mélyen elítéli az ilyen eseteket. Papp Magor úgy fogalmazott: az egészségügy megújulásához erkölcsi normák, új értékrend szükséges. Ám elkerülhetetlen az orvosi bérek tisztességes emelése, azt követően pedig a könyörtelen szigor.

A havi bruttó 150–250 ezer forint, amely ma a közalkalmazott orvos átlagbére, szégyenletesen kevés. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerint bruttó 400 ezer lenne méltányos egy kezdő szakorvosnak, így biztosítható a pálya vonzereje s a következő évtizedekre is a lakosság egészségügyi ellátása. Ez azért is fontos, mert ma 1500-2000 szakorvos hiányzik a kórházakból.

A lakosság 88 százaléka egyébként támogatná az egészségügyi dolgozók bérének növelését – derült ki a Szinapszis Kft. legújabb kutatásából. A felnőttek harmada 50 százalékos emelést tartana méltányosnak, a megkérdezettek 11 százaléka pedig megduplázná a kereseteket.

Az orvosi kamara elnöke szerint élesen szét kell választani azt, amikor az orvos előre kér pénzt, attól, amikor utólag, önként ad neki a betege. Éger István úgy véli, egyetlen választott orvostól sem lehet elvárni, hogy a munkaidején kívül, esetleg a szabadságát, a pihenőnapját megszakítva ingyen rendelkezésre álljon. A külön munkának díja van, más kérdés, hogy a jelenlegi káoszban a hálapénz adása számla nélkül történik. Egyébként nem arról van szó, hogy akinek nincs pénze, az ne is szüljön. De akinek van, és nem akar várakozni a rendelőkben, vagy nem akar az ügyeletesnél szülni, az orvost választ. Divat az orvosválasztás egyéb szakmákban is, így divat a hálapénz a manuális gyógyításban, például a sebészetben. E területeken sem kisebb a tarifa, különösen a vezető orvosok esetében nyúlnak mélyen zsebükbe az emberek. Az egészségügyi hálapénz nagyságát egyébként a különféle felmérések 13–81 milliárd közé teszik, de pontos adatot senki sem tud róla.

Megszólaltak hálapénzügyben az egészségügytől látszólag távol esők is, habár mindenki potenciális beteg. Van, aki úgy tartja: a hálapénz, a borravaló nem az egészségügy sajátja. A hivatalos tarifa mellé pénzt adunk a fodrásznak, a szerelőnek, a taxisnak, a postásnak. Csak az nem kap ekkora érdeklődést.

Az egészségügyhöz visszatérve kijelenthető az is: nem magyar specialitás, adnak hálapénzt – igaz, lényegesen kevesebben és kisebb mértékben – a fejlett nyugati világban is. Pedig ott az orvosi keresetek hat-tízszeresei a hazainak. Ezért is vállal egyre több magyar doktor külföldön munkát.

Mikola István a szellemi szabadfoglalkozású orvoslásban látja a hálapénz visszaszorításának lehetőségét. Ebben a státusban az orvos előre megszabott díjtételek szerint végzi a munkáját, amiért hivatalos jövedelmet kap. Az elnök a 2001–02-ben ellátott 15 hónapos minisztersége idején ki is dolgozta a gyógyítók új státusának rendszerét, de a megvalósítására – a kormányváltás miatt – már nem volt módja.

A Magyar Orvosi Kamara is 2002-ben dolgozta ki az életpályamodellt, amely a drágán kiképzett doktorok itthon tartását célozta. Akkori tervük szerint a kezdő szakorvos (az egyetem elvégzése után öt év szükséges az első szakvizsga letételéhez) nettó bére 215 909, a béreket terhelő járulékokkal együtt 600 ezer forint lett volna. S mivel az éves növekményt 3,3 százalékra tervezték, így például a 15 évi gyakorlatot szerzett doktor bruttó bére 803 626, a negyven éve dolgozóé 1,809 millió forint lett volna. A bértábla bevezetését 2004-re javasolta a MOK, ám az életpályamodellből semmi sem lett.

Az ágazat most azt reméli: az új kormány rendet vág az egészségügyben. Az Új Szécheny-terv is értéktermelőként kezeli az egészségügyet, az egészségipart. Ez jogos is, hiszen az ágazat GDP-hozzájárulása 2007-ben 6,3 százalék volt.

Forrás Világgazdaság (www.vg.hu)